A szavak védelmében
Múltban fogant gondolatok szőjék át jelenünk mozdulatát, hogy kimondhassuk amint lélegzünk, a rég elfeledett szót!
Szűrjük át egyszer volt világok szebbik részét elménkbe, hogy örömmel írhassa jelenünk, jövők titkos gondolatát!
Mert átutazó a szó is, mint mi vagyunk dobbanó szívek, de lelkünk háborgásaitól mocsokká válhat e szent gyönyörűség.
Hogy haladjunk lelkünket emelve, ha gyűlölködve beszélünk s ha önnön talpunk alatt pusztul eltiport emberségünk?
A tiszta szó, a szép beszéd tiéd lehet, de törékeny s védtelen. Ne bántsd, ha teheted, hisz elég ártalom éri úgy is szegényt!
Elég egy elvakult pillanat, mikor a száj mérgében beszél s a hozzánk méltó, fülünknek kedves dallamok míves íve elvetél.
KASÓ TIBOR
2009.
Ma semmit sem tettem, csak hátradőltem a székben,
s a fák magasát néztem, hol édes madárkák trécseltek,
egy szúnyograjon perlekedtek, majd éhes röptük útra kélt,
csevegő csőrük nem beszélt, s játszadozva derűs égen,
vitorláztak könnyen, szépen.
Ha lett volna bánatom, ma elmúlt volna, el bizony!
KASÓ TIBOR
2010.