TAVASZ Farkukat égre dobáló rigók beszélik: -Enged a tél markának szorítása. Izületes kezéből kipottyan egy árva, görbe hátú világháló bolond. Fölegyenesedik, mint az emberek általában, és újra megtanul járni. Gyalog közlekedik az utcán! Uram isten! Gyalog bizon', legfölebb, ha kerékpáron. -Hogy vagy? - megállít egy lányt. -Rég láttalak, csak a webkamerán át? Beleszagol gyönyörűséges, virág illatú öblítőbe áztatott, bolyhos pulcsijába. Megérzi a másik szájának friss, mentolos rágógumi leheletét és mosolyog, mert a saját szájában is, ugyan olyan gumi használódik. Elbúcsúzik a lánytól, ennyi elég volt, úgy érzi, most már mindent tud az életről. A világot ölelné inkább. Megveregetné a hátát. Pajkosan ráklikkelne, mert őt jobban ismeri. Egész télen vele volt a neten.