Szeresd a végtelent!
Állj elé tiszta forrásvíznek!
Mártsd belé véres kezeid!
Hagyd, hogy ússzon fehér virág szirma,
hadd legyen csak vörös virág szín!
Húzd görnyedt háttal, megfeszült inakkal,
térdig sárban állva, megsüllyedt szekered!
Törődj többet a megtépett szárnyakkal,
s ne érintsen soha, ha károgják neved!
Lásd meg, fejed fölött a mély-szürke eget,
bújtasd benne fény-tiszta szemed!
Kiálts bátran, ha villám csapott a fákba,
s húnyj ki egy őszön, mint kandallóban a láng!
Felejtsd el a romló világot,
a megcsapolt erűt, a vértelent!
Térj vissza, már nagyon hiányzol,
s ha fáj már a Föld szeresd a végtelent!
Kasó Tibor