MINDENSZENTEK NAPJÁN
Lelkem
a
végtelen
tudója.
Testem
aszott
kémia.
Nyugalmat árasztok.
Soha nem látott öregasszony hoz síromra virágot.
Ha
meghallom
halmomon
önkínzón
zokogsz,
úgy
fölfedem
szemfedőm
s
bár
megkötöz
a
láda,
múlatlan
hűséged
a
végből
is
kiránt
ma.