Könyökével utat tört és ordított.
Hegyes orra a felhőket karcolta.
Tisztán látását dühe elrabolta.
Nyelvével finom lelkekbe rondított.
Apróságot rettentőre nagyított.
Féljenek tőle, azért kelt birokra.
Rúgott, karmolt, harapott és tiporta
aki elé állt, bárkit szétlapított.
Hazugság leplével takarta magát.
Folytak belőle gyalázatos szavak.
Csörtetve összehordott hetet-havat.
Földre gyűrte szomszédját és rokonát.
Sűrű hó hullt dermesztő hajnalon,
mikor szeméttárolók közt matatott.
A penészes kenyértől arca felderült,
s egy kereszttől megszelídült.
Kiket életében bántott,
kiket életében elhagyott,
ők találtak rá.
Azt mondták:
- Megfagyott.