Mi ez a ricsaj, verebek?
Alszik még a békés ember, újévet köszöntött.
A pezsgő sem száradt fel, ami kiömlött.
Szóljatok a rigóknak s a cinegéknek, halkuljanak!
Szegény szédül és émelyeg, ég a gyomra.
Az éjjel látogatóban volt a pokolban.
Szóljatok a galamboknak!
Repüljenek halkabb szárny suhogással,
vitorlázzanak közelebb a betegágyhoz!
Ébresztgessék puha libbentéssel,
s hálás lesz a fáradt ember,
hisz erőt meríthet egy újabb alkotáshoz,
mit az illemhelyen kezd el,
s folytat párja karjaiban, ajkán őszinte igéretekkel.
Szóljatok a madáretetőkben kopogtatóknak,
ne zavarják a személyes fogadkozást!
Vigyázva szórják a maghéjakat!
Karcos csattanásuktól elillan az álom,
megtorpan a bizakodó megújhodás
és csak menekül a gazdától egész nap
a jámbor, megriadt háziállat.
Mert az ember nagyot tervez.
A tegnapinál újabb életet kezd,
s minden átkos, rongyos szokást:
- a szennyes útra hívó megalkuvást,
a gyomrát maró mérgek bűzét,
a féltékenység zöld haragját,
a falánkságnak kövér bűnét,
a testiségnek csábítását,
az alkoholnak ördög öklét...
- el akar dobni.
Az életéről készül leszokni.